Varázslatos természet: Késő nyári séta.

2015. augusztus 21., péntek

Késő nyári séta.

Még bő egy hétig a nyár utolsó hónapjának napjait élhetjük át. Sokaknak eszébe sem jut, hogy lassan, de biztosan közeleg az ősz, pedig már csak karnyújtásnyira van. Napról napra, lépésről lépésre rövidülnek a nappalok és egyre kevesebb a napsütéses órák száma, talán sokan ezt veszik először észre és ebből érzik meg a nyár lassú elmúlását. Most joggal kérdezhetnétek meg tőlem, hogy miért írom ezeket a sorokat, amikor hét ágra süt a nap és nyáriasan meleg van . A válaszom igen egyszerű lenne, mert a természet már jelzi az ősz közeledtét. Aki figyelmesen járja a természet ösvényeit és olvas a jelekből, melyeket feltár előttünk, az biztosan észrevette, hogy hétről hétre mennyit változik a táj. A nappalok rövidülése mellett a másik, igen szembetűnő bizonyíték, a madarak dalainak elcsendesedése és a fák színének fokozatos változása.

Tegnap reggel kihasználva a jó időt, a több napos kiadós eső után, a kis tisztás felé vettem az irányt. Egy hét sem telt el utolsó látogatásom óta, de a természet már egy teljesen más arcát mutatja az ösvényére tévedő vendégeinek. A fák üde zöld színei kezdnek megfakulni, olyannyira, hogy már színes levelek díszítik a talajt. Nyár elején a fák lombkoronája olyan sűrű volt, hogy az embernek az az érzése támad, mintha szűkebb lenne a tér. Mostanra viszont a bokrokon, a fákon a levelek, mintha kicsit összementek volna, napról napra elveszítve nedvességtartalmukat, mígnem megadva magukat aláhullnak a talajra. Még számtalan növény és virág van jelen a természetben, de szépen lassan elvesztik pompájukat, azonban ennek ellenére még szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak.

A fehér színű és rengeteg rovart magához vonzó Egynyári seprence is a kezd elszáradni, már nem abban az üde pompájában tündököl, mint pár héttel ezelőtt, de édes nektárt adó virágait a lepkék még mindig szorgosan látogatják.

A tisztás több négyzetméteres területét uralja az aromás illatú Lómenta, melynek szolid halványlila színe és az egy métert is elérő magassága, szabály szerűen magához vonzza a tekintetet. Hegyesen fogazott leveleinek illata, a borsmentához hasonlít, de korántsem annyira intenzív.

A fehér virágú Vadmurok, mely a napos elő helyeket kedveli, az én kis tisztásomon is nagy számban képviselteti magát. Fehér, apró virágokból áll a virágernyője. A Vadmurok miután elvirágzott a száraz szára és az ernyője is megmarad, így télen is megfigyelhetjük a hóval födte réteken. A világos kék nyelves virágokból álló Kék mezei katáng, mint az ég kékje úgy csalogatta szememet. Akár másfél méterre is megnő, így szinte kimagaslik a tisztás többi virága közül. Ezen virág érdekessége, hogy a szirmokban található színagyag vízoldékony, így esős időben a virágok kihalványodnak.

A kis tisztás számomra nagyon szép vadvirága a Réti imola, mely élénk rózsaszín színével és édes nektárjával rengeteg lepkét és méhet vonz magához. Azonban magas cseranyag tartalma miatt a legelő állatok nem kedvelik, így sokszor megfigyelhetjük, hogy a legelőkön ő az egyedüli virág mely virít és amit az állatok épségben hagynak.

A Réti imola mellett, a másik nektárt fogyasztó rovarok körében kedvelt vadvirág a Mezei aszta. Azonban szívóssága és nagyon hosszúra nyúló gyökérzete miatt, a mezőgazdaságban igen sok kellemetlenséget okoz, így nem arat osztatlan sikert, a gazdálkodók körében.

Gyermekkorom legkedvesebb virágát a tátikát idéző kinézetével, a Közönséges gyújtoványfű sárga foltokkal díszíti a tisztást. A dús fürtben nyíló virágai csodás látványt nyújtanak.

Ugyancsak élénksárga színével képviselteti magát a Lyukaslevelű orbáncfű, mely virágot Szent János fűnek is nevezik, mert június 26-a környékén kezdi meg augusztusig tartó virágzását. Még most is nyílik, de már korántsem olyan üdén, mint egy hónappal ezelőtt. Ha alaposan megfigyeljük, akkor jól látható a virág szirmainak a szélein a fekete pettyek, melyhez egy babona is kapcsolódik, mert a régi időkben ezen virágot a leghatásosabb gyógynövényként tartották számon. Az aranysárga szirmok közel 100 porzót ölelnek körbe.

Még ebben a hónapban virágzik az ugyancsak szemet és rovarokat csalogató, élénksárga színű Szarvaskerep. Közkedvelt virág a nektárjára éhes vadméhek és a lepkék körében, de nem csak a rovarok fontos tápláléknövénye, hanem az állatok számára is kiváló eleség.

Egy másik, talán a legfontosabb zöldtakarmány a Takarmánylucerna, mely igen nagy számban van jelen a tisztáson, nagy örömömre, mert nemcsak az állatoknak szolgál fontos tápanyagul, hanem a színpompás lepkék körében is nagyon közkedvelt. Ennek a virágnak hála, már nagyon sokféle lepkefajt tudtam lencsevégre kapni, miközben édes nektárját szívogatták.

A Tarka koronafürt magassága 20-50 cm körüli és fekvő száraival, szinte meglapul a nagyra növő vadvirágok között. Pedig szégyenkeznie cseppet sem kell, mert a rózsaszín árnyalataiban játszó virágai szerintem csodaszépek. De nem csak én kedvelem, a méhek is előszeretettel látogatják pillangós virágait.

A Közönséges cickafark elvileg októberig hozza gyógyító virágait, de enyhe időjárás estén, akár még decemberben is találkozhatunk vele. A tavalyi évben az enyhe tél miatt, még december 23-án is pompázott fehér virága.

Felsorolásomat egy olyan virággal zárom, mellyel egész évben találkozhatunk és ez nem más, mint a szolid szépségű Pásztortáska. Annyira jól tűri a hideget, hogy télen a havas talajon is képes virágait bontogatni. Már csak egy hét van hátra nyárból, abból az időszakból, amikor a legtöbb fajta virág bontogatja szirmait a réteken, a mezőkön, az utak mentén, az erdőszéleken vagy éppen a saját kertünkben.

Lassan közeleg az ősz, amikor a virágok már nem ilyen nagy számban kényeztetik szemünket, használjátok ki Ti is ezt az időszakot arra, hogy megfigyelitek a még rovarokban és virágokban bővelkedő természetet.