Varázslatos természet: A természet terített asztala

2015. szeptember 21., hétfő

A természet terített asztala - Vackor és társai

Mint minden év szeptemberében, idén is megérkezett az ősz és vele együtt, a különféle édes gyümölcsöknek az érési ideje. Nem csak mink emberek gondolunk az előttünk álló hosszú, téli időszakra és aratjuk le a nyári nap melegében megért gyümölcsöket és zöldségeket, hanem az állatok is elkezdik feltölteni élelemraktáraikat.

Már ilyenkor szeptember elején is többféle gyümölcsfa és bokor roskadozik az édes, lédús termésektől, és ahogy egyre beljebb lépkedünk az őszbe, úgy követik egymást a tölgyfák makkjai és a fenyők termésének a toboz magvainak az érése.

Edei sétáink alatt már megfigyelhetjük vadszeder bokor, mélyfekete terméseitől hajladozó ágakat, melyek szabály szerűen vonzzák a korgó gyomrú állatokat és az éhes csőrű madarakat. Ennek a félörökzöld cserjének, lédús és kissé fanyar termését a vonuló, hazánkban megpihenő madarak is előszeretettel fogyasztják. Az őszi nap sugarai egészen október végéig érlelik a szederbokor gyümölcsét. Az egyre hidegebb időjárás miatt a rovarok lassan eltűnnek a madarak étlapjáról, így a hazánkban áttelelő fajok áttérnek a gyümölcsök és a különféle magvak fogyasztására.

A másik ebben az időszakban érő, talán a madarak számára a legkedveltebb gyümölcs a fekete bodza. Az idei évben, már augusztusban roskadoztak a bokrok ágai a bőséges terméstől, melyeket pár nap alatt elfogyasztottak az éhes madarak. A kertemben található egy bokor és egy szép nagy fának megnevelt fekete bodza, melynek ágai már üresen állnak, mélyfekete temését mára már egytől egyig lecsipegették az éhes csőrű madárvendégeim. Azonban a kiserdőben még bőven akad utánpótlás, mert sétáim alatt több bodzabokorral is találkozom, melyeken még fürtökben csüngnek a finom falatok és megfigyelésem szerint akadnak is vendégei szép számmal.

Már messziről feltűnnek a vadalma fa gyönyörű aranysárga levelei, melyek idén, telis-tele vannak a vadak nagy kedvencével a vackorral. Amint hullatni kezdi megérett gyümölcseit a vaddisznók, a szarvasok és az őzek nem sokáig tétováznak az elfogyasztásával.

A napsütéses, meleg nyárnak köszönhetően a vadrózsabokrok vékonyka ágai is bővelkednek a szépen pirosodó termésekben, de gyümölcsét csak az első őszi fagyok érlelik be.

Az erdőszélek cserjései között már messziről kitűnik az élénk kék színű kökény, mely az idei őszön bőséges termést fog hozni, mert a bokrok szó szerint tele vannak az ilyenkor még savanyú húsú gyümölccsel. Ugyanúgy, mint a csipkét, a kökényt is az első őszi fagyok fogják édesre érlelni. Sok állatnak azonban nem számít, hogy édes e a termés vagy sem, mert a kiserdőm szélén lévő kökénybokrok egyik napról a másikra üresen tátongtak. Sejtésem szerint a kis tisztásom szarvas és őzvendégei lakmároztak belőle.

A galagonya is pirul a vérpiros terméseitől, melyeket a meleg őszi napsugarak napról napra édesebbre érlelnek. Nyáron alig észrevenni ezeket a cserjéket, de ilyenkor szeptemberben, hála az élénk piros terméseinek, nem maradhat rejtve az éhes madarak szeme elől.

Erdei sétáim alatt, már itt-ott találkozok lehullott tölgymakkal, de ez azonban csak a kezdete a makkok érésének, a hónap végére ezekkel a kis kalapos termésekkel lesz tele az erdő talaja, a szajkók, az erdei egerek, a vaddisznók és a többi lakó nagy örömére. Ekkor fog megkezdődni az őszi dőzsölés és gyűjtögetés időszaka, melyet, ha az erdő ösvényeit járjuk saját szemünkkel is megfigyelhetünk.