Régen, amikor kislány voltam boldogan jártam az erdő ösvényeit, volt aki tanított és mutatta az utat, azt az utat amit azóta is
járok. De már nincs mellettem a vezetőm, aki annyi mindenre megtanított, aki
annyi titkot megmutatott, hogy hol
neveli a rókamama kicsinyeit, hol teremnek a gombák, az állatok kedvencei, a madarak fiókái melyik fákon lapulnak és nyári estéken ki énekel oly
csodásan az ablakunk alatt.
Olyan gyorsan elszaladnak ezek az évek, és csak azt vesszük
észre, hogy nem marad más csak az emléke. Az emlékek, melyeket újra és újra
átélhetünk, és míg élünk soha el nem feledünk!
Miskolczi Tímea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése