Pontosan egy hete találtam rá a fűszálak között a hátán fekvő fiatal meggyvágóra. Szegény nem bírt sem önállóan lábra állni, sem pedig elrepülni. Mit is tehettem volna mást a védelmem alá vettem szegényt. Készítettem neki egy dobozt, melynek a tetejét és az oldalát kilyuggattam, hogy elegendő levegő és fény jusson a belsejébe. Ez a doboz lett az ideglenes otthona. Nagyon elesett és gyenge volt, csak feküdt a puha fűvel bélelt kis lakás aljában, szinte mozdulni sem tudott. Vizet csepegtettem a csőrébe és hagytam őt hagy pihenjen, már ekkor láttam, hogy a felépülési ideje nem órákba, hanem napokba fog telni. Reménykedtem benne, hogy túléli az első éjszakát. Végigolvastam a madárvédelmi könyveimet, hogy segítséget kapjak a táplálásához, hogy mivel is etessem ezt a magevő apróságot. Többször mentettem már kismadarat, de ők pár órás pihenés után helyrejöttek és röpképesen hagyták el a kis dobozt. Nála viszont más volt a helyzet őt nem csak itatni, hanem etetni is kellett, hogy újra erőre kapjon. Több helyen is a macskakonzervet, a nyers húst olvastam. Csipesszel óvatosan felkínáltam neki az első falatot, bízva benne, hogy elfogadja és így is lett, hatalmasra nyitott csőrrel várta az eleséget. A megtalálása utáni napon már egy kicsit tudott a lábain álldogálni, de csak addig még az etetés tartott. Azonban már ez is jó jelnek számított és egy kis előrelépésnek a gyógyulása felé vezető úton. Napjában hatszor, hétszer kapott enni és harmadnap reggel amikor leemeltem a doboz tetejét nagyra nyitott csőrrel jelezte, hogy éhes. Szerencsére az étvágyával nem volt gond és a friss vizet is elfogadta. Ez volt az első olyan nap amikor már stabilabban álldogált lábain és óvatosan járkálni kezdett a dobozban. Este az utolsó étkezésnél pedig a tátogás mellett már a jól ismert könyörgő csipogást is hallatta, mellyel szüleinek is jelzi, hogy éhes és kéri a finom falatokat. Nagyon aranyos volt apró gomb szemeivel egyre barátságosabban figyelgetett. Negyednap új otthont kapott, ami sokkal tágasabb és nagyobb lett, mert ahogy erősödött úgy lett egyre izgágább és mocorgósabb. Ezen a napon megtörténtek az első szárnypróbálgatások is. Etetéskor már nem csak csipogott, hanem szárnyait is egyre ügyesebben rezegtette. A finom falatoknak hála napról napra egyre erősebb lett. Az ötödik napon kapott a dobozba egy kis nassolni való napraforgómagot, kíváncsi voltam rá, hogy meg tudja e önállóan törni és, hogy meg tudja e enni. Két óra múlva a doboz alján a maghéjak tanúsították, hogy Csipike, ezt a nevet kapta tőlem, nagyon ügyesen tudd önállóan is táplálkozni. Erejének visszanyerésével egyre nagyobb lett a mozgásigénye is, és a nagyobb otthon is szűknek kezdett bizonyulni, nem tehettem mást, minthogy megetettem, megitattam és óvatosan kitettem őt a kertembe. Vigyázva percekig mellette mentem és figyeltem őt el tud e repülni és eltudott. A bokrok védelmező ölelésébe reppent és ott megpihent. Bízom benne, hogy megtalálja családját és tovább tudja élni a kis meggyvágók életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése