Az elmúlt hétvégén
látogatást tettünk a Tisza tónál és a Tisza folyónál, mely látogatásunknak fő
oka a kérészek rajzásának a megfigyelése volt. Erre a hétvégére jósolták a
folyó ezen szakaszára a Tiszavirágzást mely egy csodálatos és évente csak egyszer
átélhető esemény. Bizakodva indultunk útnak, hogy ennek az idén mi is részesei
lehetünk. A kitűzött úti célunk Tiszabura és Tiszaroff volt, de menet közben
mivel érintettük a Tisza tavat megálltunk egy kis sétára. Nagyon szeretem ezt a
vidéket több okból is. A hatalmas tó látványa magával ragadó, a felszínt mintha
kifeszítették volna ezen a délutánon, a szinte mozdulatlan levegőben még egy
kósza fodrozódás sem zavarta meg vizét. A szikrázóan kék égboltot csak itt-ott
tarkította egy-egy felhőpamacs melynek az árnyéka a víztükrön csillant vissza.
Gyönyörű kellemesen meleg olyan igazi nyári nap volt. De nem csak a táj
páratlan szépségében gyönyörködhet az ide látogató szeme, hanem a gazdag madárvilágban
is. Rengeteg faj talált itt otthonra. A sekély víz bőséges táplálékot, a
nádasfoltok pedig kitűnő fészkelő és búvóhelyet biztosítanak a számukra. A nap
sugaraiban csillogó fekete tollruhát viselő kárókatonák repültek a tó felett, büszkén,
szinte mozdulatlanul akár egy fenséges szobor álldogáltak a szürke gémek, vadásztak
a bakcsók, tőkés récék hintáztatták magukat a vízen, vagy éppen a stégeken pihengettek.
Nádirigók, nádiposzáták kedves cserregése és a jégmadár hangos füttye úszott a
vízen a nádasok felől. A tó középső részein, ahol ember nem zavarhatja az élővilágot
még több vízimadár tartózkodott. Hosszú napokat tudnék itt eltölteni, mert
annyi a látnivaló, amire több hét is kevés lenne. A táj és az élővilág pedig
minden évszakban más és más arcát mutatja. De most útnak kellett indulnunk
eredeti úti célunk felé. Amint Tiszaroffra értünk a kompátkelőnél érdeklődtem,
hogy ma még várható e a kérészek rajzása? Sajnos a számomra kedvezőtlen választ
kaptam a feltett kérdésre, miszerint a hét közepén volt itt a csúcs, de akkor
sem túl sok tiszavirág volt látható. Az idős bácsi elmesélte, hogy bezzeg az ő
gyermekkorában milyen is volt a Tiszának a virágzása, amikor annyi kérész
táncolt a víz felett, hogy nem lehetett átlátni a túlsó partra. Napjainkban
azonban már ez sem a régi. Azért szerencsét kívánt nekünk és biztatott, hogy,
ha rajzást nem is, de kérészeket még láthatunk. Letáboroztuk a folyó igencsak
meredek partjára és vártuk a naplementét, hogy megjelenjenek az első rovarok.
Fél nyolc tájban fel is tűnt az első, mely olyan volt, mint egy repülő kis
angyalka. Majd szépen sorban egyre többen lettek. A folyó túlsó árnyas részén
kezdték meg násztáncukat, majd a mi oldalunkon is feltűnt egy- egy példány. Nem
voltak sokan, de ez a pár is csodálatos látványt nyújtott, ahogy a folyó vize
felett repkedtek, melyben visszatükröződött a lemenő nap narancssárga színe.
Nagyon szép színeket festett az égboltra aznap este az alábukó nap. A kósza
felhőfoszlányok mind narancsvörös színekben tündököltek és szinte izzott az ég
alja. Ahogy a szürkület egyre jobban fátylát terítette a folyóra, elkezdünk
összepakolni és hazafelé indulni.
A síkság hatalmas
elterülő szántóföldjeire a szürkület meghozta az életet. Mezei nyulak
csoportosultak, mely csoportok 5-6 egyedet is számláltak, őzek ballagtak
komótosan és rókák keresték a vacsorának való betevőjüket. Szürke gémek, gólyák
körvonalai rajzolódtak ki a pusztaságban és seregélyek csoportjai szelték a
levegőt éjszakázó helyük felé.
Már komor sötétség
fedte a tájat, melyben a telihold és az ezernyi csillag adott egy kis fényt,
amikor az út szélén is éledni kezdtek az állatok. Négy világító szemecske
csalta a tekintetünket, melyek két aprócska rókakölyökhöz tartoztak. Testvérek
lehettek, mert olyan egyformák voltak, mint két tojás. Lábacskáikon hosszú
fekete zoknit viseltek és érdeklődően, félelem nélkül szemlélték az éjszakai
forgalmat. Pedig jobban tennék, ha félnének, vagy legalábbis tartanának az
autóktól, mert nagy veszélyt jelentenek a számukra.
Késő éjszaka értünk
haza sok szép élménnyel gazdagodva, fő célunk nem úgy teljesült, ahogy
szerettük volna, de ezt sok más kedves pillanat kárpótolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése