Szotyi
Nagyon gyanúsak a cicik, jóllehet aprócska mókuskák lapulnak Szotyi otthonában
Nózi is szeretne szotyolázni
Szotyi megszomjazott
Szotyi és udvarlója Nózi elválaszthatatlan társak lett az
elmúlt hetek alatt. Amikor a nap ébredezni kezd az égbolt peremén, és a
sötétség hajtogatni kezdi fátylát, ők kitörlik az álmot a szemeikből, nagyon
nyújtóznak, és egymást követve útjukra indulnak. Szotyi hagyja el elsőként a
puha fészket, Nózi pedig azon nyomban követni kezdi őt. Takaros kis lakásukat
apró zöld tűlevelekkel beborított gallyak ölelik körbe. A két kis bundás
szereti a fenyőt, annak minden egyes ágát, mely oly kellemesen tudja ringatni
testüket, mint egy kis hinta.
Ilyenkor tavasz vége felé már korán ébred a nap, nem
lustálkodik annyit, mint hosszú hetekkel ezelőtt tette, amikor a hideg téli
napokon alig volt kedve előmerészkedni. Most alig várja a pirkadatot, hogy
sugarait újra szórhassa, és boldogan ússzon előre a gyakran felhőtlen kék égen.
Ahogy a nap ébred a mókusok is vele kelnek, és boldogan szaladnak, ugranak
egymást követve egyik ágról a másikra, egyik fáról a másikra. A mókusok is
szeretik a tavaszt, amikor már nem kell takarékoskodni az energiájukkal, és nem
kell félniük, hogy mit hoz a holnap, hogy lesz-e elegendő betevő, mellyel
konokul mardosó éhségüket csillapítani tudják. A természet újra bőkezűen teríti
meg számukra is asztalát. Véget ért a téli szegénység, ínség ideje, újra
természet bőkezűségének örvendhetnek ők is. Így végre, hosszú hetek és hónapok
után újra önfeledten játszhatnak, kergetőcskézhetnek, hisz az elvesztett energiát
könnyen pótolni tudják. Nem is spórolnak az erejükkel, hisz amikor csak látom
őket, hol a kertemben, hol az erdő fái között szaladnak egymást üldözve. A
karcsú testük alatt meghajló ágakon egyensúlyoznak, egyik ágról a másikra
ugranak, a törzshöz lapulva kúsznak, vagy éppen szaladnak rajta körbe-körbe. Amikor
pedig eleget mókáztak, megpihennek, Szotyi az egyik, míg Nózi a másik ágon. Azonban
a mókusoknak nehezen megy az egy helyben maradás, túl izgágák ahhoz, hogy mozdulatlanul
álljanak, ezért pihenés közben jön a csinos bundájuk tisztogatása, mely úgy
csillog a nap fényében, mint a fűszálakon üldögélő harmatcsepp tavaszi
reggeleken. Ha csinos kis kabátkájuk minden egyes szőrszála kellően tiszta kezdődhet
a felderítés, a kutatás. A kíváncsiságtól csillogó kis gomb szemeikkel mindent
átvizsgálnak, mancsaikkal mindent megtapogatnak, miközben kedves kis
pofácskájukkal mintha mindenen mosolyognának.
Az egyik etetőmben, még mindig van egy kis napraforgó,
melyből Szotyi minden áldott nap szemezget, de nem csak ő szeretne belőle
eszegetni, hanem Nózi is, de erre a kisasszony nem ad neki engedélyt. Így hiába
közelít az etető felé, óvatosan, minden apró mozdulatát meggondolva, mihelyst
túl közel merészkedik, Szotyi abban a pillanatban elzavarja. Hiába nézi sóvárogva
a finom falatot, mellyel társa tömi a hasát, ő enni nem tud belőle. Ezért nem
tud mit tenni, más után kell néznie. Kíváncsi szemeivel, és még annál is
kíváncsi természetével kutatni kezdett, mígnem észrevette a cinkegolyót a függő
etetőben. Nem gondolkodott, nem teketóriázott sokat, a fa törzséről átnyúlt az
etetőre, és hosszú karmaival és ügyes kis mancsaival elkezdte előbányászni a
madaraknak szánt elemózsiát. Amikor pedig sikerült egy darabkát letörnie belőle,
a törzsön állva, hihetetlen pózban eszegetni kezdte, miközben Szotyi kérdő
szemekkel figyelte minden mozdulatát. Hosszú perceken át tartott a csemegézés,
majd gyors mozdulattal Nózi leugrott a fáról, le a talajra és szaladni kezdett,
Szotyi pedig utána, és meg sem álltak, míg el nem érték az otthonukat rejtő
fenyőfát, melynek sűrűjében eltűntek a szemeim elől.
Nózi akrobatamutatványa a cinkegolyóért
Nózi akrobatamutatványa a cinkegolyóért
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése