Lassan az ősz első hónapjának a közepén járunk, de az
időjárás mit sem foglakozik azzal, hogy a naptár mit mutat. Hiába köszöntött be
a szeptember a hőmérséklet még mindig a nyarat idézi. A meleg idő, a nap
simogató sugarai azonban megtévesztő lehet a természet lakói számára. Jól
tudom, hogy sokan örülnek az őszbe lopakodott nyárnak, de sajnos ennek súlyos
következményei lehetnek. Most biztosan nem értitek, miért írom ezt, hisz a
melegnek örülni kell, sokkal kellemesebb, mint az esős, ködös és hideg, valódi
őszi idő. Természetesen ez mind igaz, de mégis, az élővilágot nagyon megzavarja
ez az időjárási helyzet.
Életem nagyon fontos része a természet és annak lakói.
Napjaimat rájuk odafigyelve, őket segítve élem. Ezért, ha bármilyen különös,
szokatlan esemény történik az egyből szemet vagy fület szúr. Az elmúlt napokban
érdeklődve figyeltem a kertemben és az erdőben folyó eseményeket, mely
események hátterében egészen különös dolog állt, legalábbis ilyenkor
szeptemberben egészen különösnek mondható. A barátcinegék boldogan kergetőztek,
akárcsak kora tavasszal az udvarlás idején. Egy széncinege tojó pedig az odúmat
vizsgálgatta hosszú időn keresztül, miközben a hím a fa ágán álldogálva
figyelte őt. Ez a vizsgálat nem egyszeri eset volt, mert azóta, több nap is eltelt,
és a csinos cinegelány még mindig az odú körül sündörög.
Ma délután is nyáriasan meleg uralta az időjárást, melyben a
széncinege hímnek daloláshoz szottyant kedve. Csőrét széttárva, a tavasz egyik
legszebb előadását kezdte énekelni, a szívemnek oly kedves hinta dalocskát.
Hangja úgy gyöngyözött, mint a csendesen osonó kis patak kristálytiszta vize,
mintha valóban a tavaszt, a kikeletet köszöntené. Hosszú hetek teltek el a
madarak dalai nélkül, hisz a költési és a fiókanevelési időszakuk már régen
véget ért. Hangjukat csak a kapcsolattartásra és a riasztásra használták.
Azonban ez az ének, ezek a gyöngyöző strófák fontos dolgot jelentenek a cinege
életében, mégpedig azt, hogy újra revírt foglalt. Énekével területét jelöli,
azt a területet, melyet védelmeznie kell fajtársaival szembe. Valamint dalával a
párját is óvja, aki az odúmat szemlélgeti, vizsgálgatja. Hogy mi lesz ennek a
végkimenetele, azt most még nem tudom. Mást nem tehetek, mint bízni abban, hogy
az igazi őszi idő hamarosan beköszönt, a hőmérséklet visszaesik az ilyenkor
megszokott kerékvágásba, mely nem zavarja meg a természet lakóit, és nem
készteti őket arra, hogy újabb költésbe kezdjenek. Hisz ilyenkor a rossz idő, a
hideg akár egyik napról a másikra uralmába veheti a természetet, mely súlyos
következményeket vonna magával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése