Házi rozsdafarkú tojó
Az elmúlt időszakban több bejegyzésem szólt az ősszel újra
dalra fakadó madarak gyöngyöző strófáiról. Vannak fajok, akinek az éneke
ilyenkor ősszel, a vonulásuk idején egészen megszokott, és a természetnek hála,
évről-évre hallhatom őket a hosszú tél, madárflótákban szegény időszaka előtt.
Ilyen a csilpcsalpfüzike, a vörösbegy, akinek csengő hangja még mind a mai
napig hallható, de ide tartozik a barátposzáta is. Sajnos azonban az ő
előadását az idei őszön még nem sikerült még megfigyelnem. Viszont talán kárpótolt
érte a széncinege tavaszköszöntő hinta és nyitnikék dalocskája, melyet hosszú
évek megfigyelése alatt még nem volt szerencsém hallani. Ez az ének ilyenkor
ősszel egészen különlegesnek számít, talán éppen úgy, mint a szokatlanul enyhe
időjárás is, mely sorra fakasztotta dalra aranytorkú kis énekeseinket. Azt
gondoltam az őszi madárkoncertnek nem lesz több fellépője, de az elmúlt
napokban újabb taggal bővült a kis tollas dalnokok száma, ő pedig nem más, mint
a reszelős, de mégis oly kellemes hangú rozsdafarkú. A szép kort megélt,
sudárra nőtt fenyőfám leges-legtetején álldogált, csőrét pedig nagyra nyitva
kürtölte világgá énekét. Elegáns szürkésfekete tollruháját még csinosabbá
varázsolta élénk fehér, jól elkülönülő szárnyfoltja, és a rá jellemző
rozsdavörös farktollai. Olyan hetykén, olyan büszkén álldogált a fa tetején,
mint aki tudta, hogy éneke valakit teljesen rabul ejt. Örömmel hallgattam
rögtönzött kis koncertjét, és minden egyes strófáját mélyen a szívembe zártam,
mert hosszú hónapok jönnek, melyek alatt nem gyönyörködhetek a fülemnek
legkedvesebb előadásokban.
A rozsdafarkúak vonuló madarak, de ezek ellenére az év
nagyobb részét töltik itt hazánkban, mint tőlünk távol a télen is enyhe és
élelemben bővelkedő déli országokban. Egyes példányai már a tél végén, de
legkésőbb tavasz elején visszatérnek költési területeikre, és egészen ősz
közepéig nálunk maradnak. A végsőkig kivárják az utazásuk megkezdését, és amíg
az időjárás kedvezően alakul, ami nekik elegendő élelmet kínál, addig várnak az
útra keléssel. Sőt megfigyelések szerint bizonyítható, hogy évről-évre egyre
több kis tollas vállalja a tél viszontagságait és élelemszűkösségét, mint a
veszélyekkel teli vándorutat.
Hallgassátok Ti is a lassan pihenni térő természet neszeit.
Álljatok meg pár pillanatra és töltődjetek fel az ősz csodás színeivel, illataival
és kedves hangjaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése