Fehér madársisak
Mezei árvácska
Apácavirág
Sáskalárva
Kora reggel volt, amikor sétámra indultam. A nap melengető
sugarai, már a hegytető üde zöld lombkoronában álló fáit simogatták. A tisztást
kellemes félhomály ülte meg. Rovarok indultak neki aznapi teendőjüknek, a
lepkék pedig még szunyókálva, pihengetve várták, hogy a nap korongja magasabbra
kússzon az égbolton, hogy az ő testüket is meleg sugaraival cirógassa.
Kockáslepke pihent egy száraz, vékony ágacskán, dermedt teste a levegő
felmelegedését várta, éppen úgy, mint a zöld fűszálak közé rejtőzött apró sárgabagoly.
A madarak hangosan flótáztak, egyik strófájukat a másik után
küldve. A fészkekben a tojók a tojásaikat melengetik, míg a hímek csengő
énekükkel családjukat és revírjüket védelmezik. Azonban már sok fészekben a
tojások felpattantak, és folyton folyvást éhes fiókák vékonyka hangja szűrődik
ki a fák védelmező lombsátra alól. Az egyik hársfa törzsén három kerek bejáratú
odú tátongott, mely nyílás arra utalt, hogy a kis otthonokat nagy fakopáncs
készítette, hegyes, erős csőre segítségével. Kora tavasszal a hímek több
odúkezdeményt is elkezdenek, mire egyet befejeznek, és melyben majd a
fiókáikat, közösen a tojóval felnevelik. Ezen a fán az egyik kis lakás mélyéből
vékony hangfoszlányok jelezték, hogy a fakopáncs tojásai már felrepedtek, és a
fiókáik napvilágot láttak.
Tovább haladva utamon az erdőszél csalánnal benőtt részén
különleges kinézetű rovar, a skorpiólégy pihengetett. Gyakran sikerül
találkoznom velük, közönséges fajnak számítanak, de minden egyes találkozásnál
megcsodálom őket, mert megjelenésük nem mindennapi. Különlegességük, a hímek vöröses
színezetű, körte alakú, megvastagodott ivarszerve, mely szinte megszólalásig a
skorpió fullánkjára emlékeztet, nevét is erről kapta. Félnünk nem kell tőlük, mert ártalmatlan rovarok, sérülést nekünk nem tudnak okozni.
A sűrű csalánsereg, az esőtől méretesre növő fűszálak sok
rovarnak adtak pihenő, és búvóhelyet. Aprócska sáskalárvák szökkentek, ügyes
ugrásokkal a lépteim előtt, verőköltő bodobácsok várták türelmetlenül a nap
sugarait, közönséges lágybogarak szedték vékonyka lábaikat számomra ismeretlen
céljuk felé, és éjjeli lepkék szundikáltak, és próbálták kipihenni az éjszakai fáradalmait.
Ahogy egyre beljebb haladtam az erdőbe, úgy lett sötétebb és sötétebb, pedig a
nap korongja már egyre magasabbra hágott, de a levelek dús sokasága, már nem
engedi be a sugarakat. Csak itt-ott, a kósza réseken van esélyük behatolni, és,
ha sikerül nekik a bejutás hihetetlen fényjátékot űznek az avarral hintett
talajon, és a fák törzsein. Szeretem nézni ezeket a sejtelmes fényeket, pláne,
ha a sudarakba gyenge szél oson, akkor igazán csodálatos az erdei előadás.
Ezen a reggelen is, hosszú perceken át szemléltem a levelek pajkos táncát,
miközben hátamat a mohával dúsan beborított tölgyfának döntöttem, kényelmes,
puha támaszt adott, és órákig elálldogáltam volna a társaságában, de tovább
kellett indulnom, mert az időm véges volt, és el kellett jutnom a kosborokig,
hogy megnézzem virágzásnak indultak e már.
A mi vidékünkön is élnek orchideák. Ezek a védelmet élvező vadvirágok, nem
csak a mezőket gazdagítják szépségükkel, hanem az erdő sűrűjében is otthonra
leltek. A fehér madársisak, a kardos madársisak, a kislevelű nőszőfű, a müller
nőszőfű és a madárfészek kosbor is él ebben a nagy erdőrengetegben, melyben már
milliónyi lépést tettem meg. Rajtuk kívül lehet, hogy van több faj is, csak
eddig még nem sikerült velük találkoznom, de a szemem minden sétám alatt nyitva
van, és érdeklődve fürkészem a talajt, hátha új fajba sikerül belebotlanom.
Addig, amíg el nem értem a kosborok élőhelyét a madarak kórusában, aprócska
barna kalapos gombákban gyönyörködtem. Tavaly ilyenkor már igazi kosborszőnyeg
fogadott, de most még csak a virágok szárai tanúskodtak arról, hogy itt ének,
egy-két tövön díszlett még csak virág, éppen úgy, mint egy jó héttel ezelőtt.
Nehezen indul be a virágzásuk mely a szokatlanul hűvös időnek tudható be. De én
türelmesen várom az igazi tavasz eljövetelét, éppen úgy, mint ezek a különleges
szépségű orchideák. Utamat tovább folytattam, mert, ha már erre jártam nem
olyan nagy távolságra élnek a madárfészek kosborok is, csak ők még mélyebben az
erdő sűrűjében. Nem sok esélyt adtam rá, hogy már előbújtak, mert, ha a
madárfészek kosborok virágzása ennyit késik, akkor a madárfészkek lehet még elő
sem bújtak. De szerencsém volt, ott voltak, igaz még csak alig napvilágot
látva, egészen kicsi föld feletti hajtásokkal, de megjelentek. Mire ők virágba
fognak borulni véget is ér a tavasz, mely az idei esztendőben igencsak hűvösre,
és az aszályos időszak után csapadékosra sikeredett. Pedig ezeket a hónapokat
szeretem a legjobban, mert nincs még izzasztóan meleg, és a nap sugarai sem
perzselik a természet ösvényeit. De nincs mit tenni, abban kell megtalálni a
szépet, ami megadatik, és bármilyen idő is legyen, a természet mindig
megmutatja a kincseit.
Hazafelé menet a tisztáson át vezetett az utam, ahol szép
sudárra nőtt lila ökörfarkkórók, mély bordó szirmokat viselő apáca virágok, kék
fejecskéikkel bólogató ösztörűs veronikák, és egészen aprócska mezei nefelejcsek
gazdagították az üde fűszálak sokaságát.
Skorpiólégy hím
Kockáslepke
Közönséges lágybogár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése