Az agárkosborok birodalma

 Agárkosbor a farkaskutyatejek ölelésében

  Agárkosbor

  Agárkosbor

  Agárkosborok a farkaskutyatejek ölelésében

 Agárkosborok

  Agárkosbor mező

 Agárkosbor mező

 Agárkosbor mező

Fehér " albínó" agárkosbor 

Erdőbényei beszámolom második részét osztom meg Veletek. Pontosabban fogalmazva ebben a bejegyzésben nem az írásomé, hanem a fotóké lesz a főszerep. 

A falu határában hatalmas, szinte végeláthatatlan rétek terülnek el, melyeket ilyenkor tavasszal illatos és színes virágszőnyeggel takar be gondosan a természet. Megszámlálhatatlanul sok agárkosbor, ernyős sárma, gumós kőtörőfű, lecsépült veronika és farkaskutyatej teszi oly színessé ezen tisztások minden apró szegletét. Leírni és megfogalmazni nem lehet azt a csodát melyben részem lehetett, így beszéljenek most helyettem a fotók. Fogadjátok szeretettel képes beszámolómat, az eddigi életem alatt látott legcsodálatosabb kosbormezőről.    

 Ernyős sárma

 Gumós kőtörőfű

Lecsépült veronika

Varázslatos Erdőbénye

Van egy falucska a Zempléni-hegység és az Alföld találkozásánál, mely az Aranyosi völgy kapujában fekszik, és ennek a kis gyöngyszemnek a neve Erdőbénye. Minden túlzás nélkül nevezgető kis hazánk gyöngyszemének, hisz a hegyekkel és völgyekkel körbeölelt község telis-tele van természeti kincsekkel, értékekkel és ritkaságokkal.

Erdőbénye a tokaji borvidék mértani közepe, és a világörökség része. Az UNESCO Világörökség Bizottsága, a Tokaj történelmi borvidéket, egészen pontosan annak 27 települését, valamint féltve őrzött és ápolt kultúrájukat felvette a Világörökség listájára. 2013-ban pedig elnyerte hazánk legszebb települése kitüntető címét. 

Az elmúlt hétvégét mi is ezen a gyönyörű helyen tölthettük, ahol ünnepélyes keretek között adták át „A szőlőművelő ember és a természet” elnevezésű tanösvényt, mely a festői szépségű Béres Szőlőbirtokon kapott otthont. A tanösvény a gondos kezek munkájával ápolt és gondozott szőlőtőkék között haladt végig, és utunk alatt bámulatos panoráma tárult a szemeink elé. Az ösvényen végighaladva megismerkedhettünk a dűlőben élő szőlőkkel, azok gondozásával, hogy hogyan dolgozzák fel és miként lesz belőle sokunk által kedvelt zamatos ital. Feltárták előttünk a hely vulkanikus kőzetkincseit, valamint az igen gazdag növény és állatvilágot, akik itt mind-mind szívesen fogadott vendégek. Nagy örömmel láttam, hogy a szőlőtermesztés és a természet lakóinak a védelme ilyen szép összhangban van egymással, és ennek köszönhetően rendkívül gazdag élővilággal büszkélkedhet, a Lőcse dőlőn elterülő páratlanul szép birtok.

A tanösvényen helyet kapott 8 tábla, melyen az adott témához kapcsolódó ismertető írásokat és fotókat tekinthettünk meg. Három táblán nagyon nagy örömömre az én fotóim is helyet kaptak, mely nagy büszkeség és megtiszteltetés a számomra.

Három csodás napot tölthettünk el itt Erdőbényén, mely alatt szebbnél-szebb pillanatokat élhettünk át, és melyekről Nektek is be fogok számolni. Ha lehetőségetek van rá, mindenképpen látogassatok el hazánknak ebbe, a kincset érő kis falujába, ahol egészen közel kerülhettek Ti is a háborítatlan természethez.  

   

Magával ragadó illatok

Ma ismét a patakpart egyik kedves virágáról fog szólni a történetem, mely nem más, mint a fehér, lila, és rózsaszín színekben pompázó odvas keltike.

Ilyenkor tavasszal, az erdők ösvényeit, szebbnél-szebb színekkel átszőtt szőnyeggel borítja be a természet, melyre csak ő képes, emberi kéz utánozni nem tudja. Lábaink elé sárga, fehér, rózsaszín, lila, színekkel és különféle mintákkal tarkított kárpitot terít, melyre vétek lenne rálépni. Ezért az ilyen ösvényeken figyelve, óvatosan, és szó szerint lábujjhegyen kell a lábainkat szedni, hogy kárt ne okozzunk senkiben sem.

A patakpart is ilyen csodás színekben és mintákban gazdag szőnyeget kapott a természettől, mely a tavasz egyik legszebb ajándéka. Ez a szőnyeg pedig nem csak színei, mintái miatt oly különleges, hanem van még egy utánozhatatlan tulajdonsága, mely, ha a közelében vagyunk, az orrunkat gyengéden csiklandozza. Ez pedig nem más, mint a finom, a virágok mámorító és magával ragadó édes illata. Így bizony, ez a szőnyeg illatozik is, és nem is akárhogyan. Minden egyes virágának megvan a maga jellegzetes aromája, melyek közül a legintenzívebb az odvas keltikéjé, ami számomra rendkívül jellegzetes és roppant jól érzékelhető. Így minden egyes, közöttük eltöltött percben nem csak a szememnek, hanem az orromnak is kedveskednek. Természetesen ezt a kedvességüket nem csak én élvezhetem, hanem a rovarvirág, számos döngicsélő tagja is, akiket, mint a mágnes úgy vonzz a kellemes, messzire tovaosonó illat. Amit megérzik a virágok édes aromáját, sorra teszik náluk tiszteletüket, hogy összegyűjtsék édes nektárjukat. Ezeket, az illatokat a virágok úgymond tudatosan árasztják magukból, melynek fő célja, hogy utat mutassanak a rovaroknak, hogy könnyebben rájuk tudjanak lelni.

A kispatak partján is rengeteg méh, dongó, pöszörlégy és még sorolhatnám a zümmögő kis hadakat, akik megfordulnak, hogy kivegyék a részüket a tavaszi virágszőnyeg kínálta lehetőségekből.  

Tavaszi ünnep

Ünnep van, a tavaszi feltámadás ünnepe, melyre a természet minden lakója hivatalos. Mindenki a legapróbbaktól a leghatalmasabbakig, és mindannyian a legszebb ünneplőjüket öltik magukra, hogy így tisztelegjenek a csodás természet előtt.

Az erdő üde zöld leveleket viselő fái között fehér virágokkal büszkélkedő vadkörtefák, kökénybokrok tűnnek ki, mintha ők lennének a menyasszonyok. A nap meleg fénye, lágy érintése sorra bontogatja hófehér szirmaikat, hogy ők is teljes pompájukban tudjanak tündökölni eme dicső ünnepen. Amikor pedig mindannyian felöltöztek, édes illatukat kezdik szórni, melyet könnyedén felkap a pajkos szél, és viszi-viszi, repíti szárnyain, el a messzibe, hogy hírt adjon róla, elérkezett a pillanat. A méhek zümmögő hada összesúg, és már indulnak is, hogy andalító muzsikájukkal körbezsongják a fehér sziromruhába öltözött fákat, bokrokat. Ők pedig hálájuk jeléül, mint apró édes cukorkákat úgy szórják a pollenjeiket, minden zümmögő rovarnak, aki megtiszteli őket. Csupa hang az erdő, újra teljes valójában zsong az élet, melyre még az is kitörli az álmot a szeméből, aki ez idáig lusta volt felébredni. Mindenki talpon van, mindenki készülődik, hisz mindenki részese akar lenni a világ legszebb ünnepének.      

Szezonnyitó cseh kucsmagomba

Április közepére megérkezett az igazi tavasz, sőt mi több az elmúlt napok meleg időjárása már-már a nyarat idézte. A hőmérőm higanyszála meg sem állt 25 fokig, melyben a természet szinte roham léptekben kezdett új életre kelni.

Napról-napra minden egyre zöldebb, a fákon megjelentek az aprócska üde zöld levelek, a fűszálak egyre magasabbra törnek, melyek között színes szirmokkal büszkélkedő virágok kukucskálnak elő. Az erdő ösvényein ebben az időszakban a legtöbb a virág, hisz mindenkinek igyekeznie kell, hogy az egyre közelgő lombfakadás előtt megmutassák szépségüket. Azonban nem csak a csinos kinézetű virágok kandikálnak elő a puha avarból, hanem a tavasz első gombái is. 

Szeretem a gombákat fotózni, különleges kinézetükben gyönyörködni, ahogy kalapkájuk alól kukucskálnak elő a nagyvilágba. Számomra kedves kis teremtmények, akiken ügyesen megakad a tekintetem. Épp a minap sikerült találkoznom egy igazán különleges kinézetű kis kalapossal, aki éppen utat próbált törni magának az elszáradt levelek között. Munkássága sikerrel járt, az avar megnyílt előtte, engedvén őt szépen növögetni és fejlődni. A tisztességes nevét akkor még nem tudtam, ezért segítségül hívtam a gombhatározó tagjait, akik nagyon kedvesen és szakszerűen ismertettek meg vele. A gombák határozása nem könnyű feladat, hisz nagyon sok hasonló faj létezhet. Rám nem jelentenek veszélyt, mert én nem gyűjtöm és fogyasztom őket, de aki ezt szeretné tenni, annak minden egyes, a kosarában lapuló gombával tisztában kell lennie, hogy azok teljes bizonyossággal ehetőek, és nem mérgezőek. Ezért mindig célszerű szakember segítségét kérni, aki megerősít minket abban, hogy a begyűjtött kalaposok mindegyike fogyasztásra alkalmas. Ennek a kora tavaszi csinos kis gombának a neve cseh kucsmagomba. A gombászok szerint az ő megjelenésével kezdődik a szezon, melyre már szerintem oly sokan vártak.

Külleme számomra igazán egyedi, hisz harang alakú kalapja hosszirányban erősen ráncolt, mely igazán különlegessé teszi a megjelenését. Fiatal korában halványabb színű, de ahogy telnek a napok, és egyre öregszik, a színe kezd sötétedni, az üde ráncai sötétebbé váltanak, és ekkor kalapjának a széle is felpöndörödhet. Amikor az első kucsmagombát megtaláltam még rajta kívül hárommal találkoztam, majd amikor ismereteim bővültek vele kapcsolatban, és kiderült, hogy ott ahol egy van, ott több is lehet, visszatértem, és még kutatni kezdtem őket. És milyen jól is tettem, hisz nem is olyan nagy területen, de szétszóródva még nagyon sokkal volt szerencsém találkozni. Ez a faj is, mint többi rokona, nagyon szereti a nedves, nyirkos környezetet, és az erdőnek azon részét, ahol bokrok árnyékában a talajt nem éri folyamatosan a nap melengető sugara. Az ilyen, avarral bőséges beborított, nyirkos földben leltek ők otthonra, és évről évre kora tavasszal jelzik, hogy megkezdődött a gombák idénye is.  

Tavaszi reggelen

Tyúkhúr

 Salátaboglárkák

 Martilapuk

 Tyúktaréj faj

Valami oly kellemes, valami megmagyarázhatatlanul különleges és sejtelmekkel teli várakozás uralja a természet szerteágazó ösvényeit. Azokat az ösvényeket, melyeket a tavaly ősszel aláhullott avar fed be, mint a védelmező puha pokróc, és mely alól a nap melengető fényének a simítására sorra, egymást követve dugják elő aprócska fejeiket a tavasz újjászülető virágai. A fák törzsében, a bokrok gallyaiban, a föld mélyén mindenhol folyik a szakadatlan munka, mely munka csodaszép eredménye a pattogó, apró zöld kezecskéiket kinyitó rügyek, a sarjadó üde zöld fűszálak, és a színes virágszőnyegek, melyeket a természet sző gondos kezeivel. Azzal a gondos kézzel, mely oly tökéletesen szép és utánozhatatlan csodákat képes létrehozni.

Szép tavaszi reggel volt, amikor utunkra indultunk. A nap még a hegy mögött ébredezett, fénye pedig halvány rózsaszínre és sárgára mázolta az égbolt peremét. A madárkórus tagjai már mind ébren voltak, és mint minden áldott reggelen, gyöngyöző strófáikkal köszöntötték az új nap születését. Minta napról napra többen lennének, mintha daluk egyre áthatóbban, egyre szebben csengene. Ez pedig valóban így van, hisz érkeznek haza szépen sorban vándormadaraink, akik hozzák magukkal, a csodaszép hangokat megszólaltató hangszerszámaikat. A kórus pedig csak bővül és bővül, és a természet minden apró szegletébe szétfolyik csodálatos trillájuk. Fekete és énekes rigók flótáztak odafenn a fák sudarában, cinegék énekelték vidáman csengő dalaikat a bokrok ágai között, erdei pintyek ismételgették egyik strófájukat a másik után, zöldikék zsíroztak, szajkók próbálkoztak recsegő előadásukba egy-egy lágyabb hangot belelopni. A vörösbegyek megnyugtató énekükkel lágyan kísérték a kórust, melybe időről időre bekapcsolódtak a csilpcsalpfüzikék csilingelő melódiájukkal. A csuszkák pedig, mint döntő bírók olyan hangosan füttyögtek, mintha mindenkit túl akarnának harsogni, rendre utasítva a tollas társaságot, melyen jóízűt nevetett a hamvas küllő, és világgá kürtölte felhőtlen jókedvét.

A nap egyre feljebb merészkedett az égbolton, mely egyre kékebb és kékebb színben tündökölt. Csak egy-egy kósza felhőpamacs úszott rajta tova, ráérősen, mint akinek semmi dolguk nincsen, komótosan haladtak útjukon előre, messze elkerülve a nap szikrázó korongját. Az erdő legkisebb fa és bokorlakói tapogatózva nyújtogatják ki leveleiket, mint amikor az ökölbe szorított kis kéz kinyílik, és az ujjacskák szétnyílnak, reményekkel és bizakodással telve. Színük pedig olyan üde, mint a gyermekek ártatlan, pirospozsgás arcocskája.

Amerre csak néztem mindenhol virágokkal hímzett színes szőnyeg fedte be a talajt. Salátaboglárkák, martilapuk, tyúktaréjok sárga, piros árvacsalanak rózsaszín, bársonyos és pettyegetett tüdőfüvek lila, tyúkhúrok fehér színeket szőttek a világ legszebb szőnyegébe. A friss fűszálak pedig, mintha nem lett volna elég hely mindenki számára, szinte egymással versengve törtek utat maguknak. Pedig mindannyian elférnek, és megférnek egymás mellett, hisz hely van elég, bőséggel jut belőle mindenkinek.

Kellemes duruzsolás lett úrrá az ösvényeken, a virágok kelyheit dongók, méhek zsongták körbe. Egyik virágról a másikra szálltak, és sorra gyűjtötték édes nektárjukat. A nap melege a domb homokos oldalát cirógatta, téli álmából előcsalva a csinos kinézetű zöld gyíkot is. Otthona, a homokfalban meglapuló rejteke előtt pihengetett, és süttette testét, miközben szemeit időről-időre lehunyva pihentette. Nem messze tőle pöszörlegyek hada tette ugyanezt a kellemes elfoglaltságot, mintha bundácskájuk nem adott volna elegendő meleget a testüknek. Ahogy elhaladtuk mellettük sorra reppentek fel, tettek egy kis kört majd, visszaszálltak ugyan oda, ahonnan elindultak.

A fák védelmében rég nem halott hang ütötte meg a fülünket, mely messziről jött, de tisztán hallatszott, és számomra az igazi tavasz eljövetelét hirdette. „Kakukk-kakukk” ismételgette nevét a kakukk madár, hogy mindenki jól hallja, és az erdő minden egyes szegletébe eljusson a híre, hogy ő is hazaérkezett. Utunkat hazáig ez a kedves hang kísérte, mely boldogságot lopott a szívembe.  

 Piros árvacsalán 

 Zöld gyík

 Pöszörlégy

A tavaszi héricsek ébredése

A természet ébredésében nem csak a hatalmas fák ölelésében végigfutó számtalan erdei ösvényen gyönyörködhetünk, hanem a még oly kopárnak tűnő dobokon is megjelentek a tavasz első vadvirágai. Az ébredező fűszálak között sorra törnek maguknak utat a nap sárga színű tavaszi héricsek, melyek hazánkban természeti oltalom alatt álló, védett növények. Száraz gyepeken, kaszálókon, sík és dombvidékeken otthonra lelt kora tavaszi virágok.
Száruk egyenes, levelei ülők, 2-4-szeresen szeldeltek, mely borzas benyomást kölcsönöz a számukra. Az élénksárga bimbók miután szirmaikat szétnyitották, szép nagy virágokkal ajándékozzák meg a mezőket. A virágok mérete a 8 centimétert is elérheti, melynek közepében számtalan porzó kínálja fel édes nektárját, a beporzásukat végző rovaroknak. Bőséges pollenjükkel és édes illatukkal sorra csalják magához a rovarvilág számos tavaszi képviselőjét. A virágok kellemes illata több száz méterről irányt mutat a számukra, élénk színüket pedig nagyon ügyesen észreveszik kifinomult látásuknak köszönhetően. Így a tavaszi mezőkön nem csak a virágok, hanem a náluk tiszteletüket tevő rovarvilág szebbnél-szebb képviselőjében is gyönyörködhetünk.