Az első találkozás.

Igaz már február napjait tapossuk, a most megosztott élményem január legutolsó napjához kötődik. Minden madarat szeretek, életüket, sorsukat a szívemen viselem, ezért amikor egy olyan fajt sikerül megfigyelnem, amilyennel eddigi életem során még nem találkoztam, maradandó kedves emlékként marad meg a szívemben. Rengeteg ilyen emlék lapul emlékezetemben és gyakran felidézem őket, a most megosztott történetem is egy ilyen fontos eseménye életemnek.

Nagyon szeretem a baglyokat, a természetnek hála sikerült már találkoznom kuvikkal, uráli bagollyal és macskabagollyal, azonban az erdei fülesbagoly hosszú ideje várat magára, vele még nem hozott össze a sors egy találkozót. Pedig mennyit olvastam és tájékozódtam róla, hogy milyen helyeken élnek, milyen az életvitelük, és minden egyes kirándulás alkalmával árgus szemekkel figyeltem, főnként a fenyőfákat nem e pillantok meg legalább egy példányt, de minden hiábavalónak bizonyult, mert ez a hőn áhított találka nem jött létre, egészen január 30-áig. 

Egy kedves ismerősömtől kaptam az információt, hogy van Szécsényben egy utca, ahol szép nagyra nőt fenyő éli a fák életét, és ez a fa korántsem magányos, hiszen több mint 14 fülesbagoly tölti  rajta a téli hónapokat,  idestova 10 éve. Nem is kellett több egyből útra keltünk, hogy végre létrejöjjön a nagy találkozás a fülesekkel. Már egynek is nagyon örültem volna, de amikor megláttam a fán sorakozó baglyokat alig hittem a szememnek, és boldogságom a fellegekben szárnyalt. Először egy, kíváncsi fejecske kukucskált ki az ágak között, figyeltem nézegettem őt, majd kicsit arrébb álltam, és egy másik baglyocskára bukkantak szemeim és így tovább, összesen 10 volt tisztán látható, de többen is voltak, ők a fenyőgallyak sűrűjébe voltak elrejtőzve, az ő ottlétüket csak barnás tollruhájuk árulta el.

Meglepő volt számomra az első találkozás, mert nem hittem volna, hogy ezek a kis fülesek ilyen barátságosak, és ennyire jól tűrik az ember közelségét. Nagy narancssárga szemeikkel kíváncsian méregettek, miközben fejüket, melyen szép nagyra nőtt tollfülek díszlenek, jobbra, balra mozgatták. 

Már ekkor tudtam, hogy amennyire időm engedi, gyakran jövök majd vendégségbe hozzájuk, mert egyszerűen nem lehet betelni velük, annyira szeretetreméltó, kedves kis madarak.