Feketerigó éneke
Február 15-ét írunk, mely naphoz, a tavaszt váró időszak, egyik legszebb emléke kapcsolódik. A tegnapi nap csapadékmentes időszaka után, ma ismét az eső öntözte a tájat. Az erdőben csend honolt, leszámítva a cseppek halk koppanását, amint földet értek. A madarak is csendesek voltak a széncinegék, a feketerigók csacsogásán, és a szajkó éber riasztásán kívül, semmilyen ének nem volt hallható. Amint a szürkület puha paplanját kezdte a tájra teríteni, a feketerigók, éles "pli-pli-pli" hangjukon, éberen riasztottak. Ezt a hangot pirkadatkor, és szürkületkor nagyon jól meg lehet figyelni, ilyenkor övék a főszerep a természet színpadán, tőlük hangos az erdő, minden más hangot, és szereplőt elnyomva. Ma este azonban már nem csak ezek a strófákat hallhattam, hanem egészen halk, kicsit szégyenlős flótáját is. De szégyenlősség ide vagy oda, éneke csak úgy gyöngyözött, olyan szépen csengett. Felborzolt tollaival, szinte teljesen összezárt, élénksárga csőrével, a fenyőfán ücsörgött, és mintha senki másnak, csak önmagának dúdolgatná énekét. Ezekben a csendes strófákban, már ott lapulnak azok az igazán gyönyörű, és hangos flóták melyekben, majd egész tavasszal gyönyörködhetünk.
Szürkületkor Ti is nyissátok ki fületeket, és hallgassátok az énekeket, melyek már csalhatatlanul tavaszt lopnak a szívünkbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése