Minden egyes virágnak megvan a maga időszaka, és a maga helye ahol a legszebb pompájában tud tündökölni. Egyesek a száraz talajt, mások a nedveset kedvelik, az egyik akár a hópaplan alól is előbújik, a másik viszont a meleg időjárást szereti. Minden növény más és más, éppen emiatt ilyen különlegesek, és egyediek. Már több bejegyzésem is szólt arról a helyről, ahol sok időt töltök el, és ahova, ha időm engedi akár minden nap kilátogatok. Hiszen itt szépek a harmatos reggelek, a nap sugaraitól fényes nappalok, de napnyugtakor is pazar látvány tárul a szemeim elé. Amint kiérek az erdő öleléséből, alattam a hatalmas fákkal borított erdőség terül el, a másik oldalamon pedig, magas helyoldal tör az ég felé. Ezen a napsütötte hegyoldalon, ilyenkor tavasszal szebbnél szebb virágok kelnek életre, és bontogatják szirmaikat. Vannak amelyeket jól ismerek, de olyanok is akadnak, melyekkel eddigi életem során még nem sikerült találkoznom. Ezen történetem is egy ilyen, eddig ismeretlen virágról szól, mellyé érdemes volt megmásznom a meredek hegyoldalt, de melyiké nem, én bármelyiké kikapaszkodok, hogy szemügyre vehessem, és lefotózhassam. Nevét sajnos nem tudtam, amikor hazaértem végiglapoztam a határozó könyveimet, melyből jó pár sorakozik a polcomon, és a róla készült fotók alapján sikerült megismernem őt, és most tisztességes nevén szólíthatom. Selymes zanót, így hívják ezt a tavaszi virágot. Ilyenkor áprilisban kezdi meg szirmait bontogatni, de akár még júniusban is találkozhatunk vele erdei sétáink alkalmával. Kedveli a száraz, napfényes, meleg hegyoldalakat, és sziklagyepeket, ezeken a helyeken lelték meg otthonukat. Amikor először megpillantottam azt hittem, hogy egy aprócska bokor, hiszen szára jól láthatóan fásodó volt, és úgy terültek el a fűszálak között mintha, dús virágfürtjei húzták volna le. A szárakat végig levelek díszítik, melyek selymesen fehér, puha szőrrel vannak borítva, és rövidke nyéllel kapcsolódnak a szárhoz. Az élénksárga virágok, melyek most kezdenek még csak kifejlődni, a szárak végén helyezkednek el, sűrű fürtökbe zsúfolódva. A határozó könyv szerint a virágokat, vörhenyes vöröses-piros foltok díszítik, de mivel még csak most kezdik el szirmaikat bontogatni, még nem láthatóak ezek az apró minták a szirmokon, de szerintem napok kérdése, és teljes pompájukban fognak virítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése