Hónapok óta egy különös látogató teszi tiszteletét kertemben, néha csak egy egy pillanatra, máskor hosszabb időre vendégeskedik nálam. Tegnap kora este ismét a cseresznyefámra repült ez a szürkés tollruhát viselő ragadozó madár, aki nem más mint a karvaly volt. Az apró kis énekes madarak azon nyomban menekülőre fogták, és ahogy csak bírtak olyan gyorsan a bokrok védelmébe bújtak, ahol védve voltak, ettől a szinte kizárólag madarakat zsákmányoló ragadozótól. Mielőtt megjelent nagy volt a sürgés forgás, a vörösbegyek, az erdei pintyek a fűszálak között kutattak élelem után, a cinegék, az énekes rigók, a tengelicek a fákon daloltak, de amint észrevettek a berepülő szürke árnyat, mind egytől egyig tovareppentek, ki merre látott, és a kertemre a kihaltság, és a néma csend ereszkedett. A karvaly várakozóan tovább ácsorgott a fa ágon, majd észrevette, hogy a japánbirs bokor ágai között lapul egy cinege, aki tökéletes zsákmánya lehetett volna, de a kis tollas ennél éberebb volt, mert amint becsapott rá ellensége, ő tovareppent, és a ragadozó madár ezen a tavaszi, kora estén ismét zsákmány nélkül hagyta el a kertemet. A karvaly étlapján szinte kizárólak énekes madarak szerepelnek, a cinegék, a mezei verebek, a csízek, de bármilyen prédára rárepül, akár még a fekete, vagy az énekes rigókra is. Csak ritka esetben zsákmányol rágcsálókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése