W-betűs farkincásboglárka
W-betűs farkincásboglárka
Vasárnap a napkeltét, sötét felhők takarták el, melyek esők
ígéretét hordozták magukban. Azonban hiába vártam, az égi áldás csak nem akart
megérkezni. Reggeli után végül úgy döntöttem, hogy útra kelek, és megvalósítom
a szombati tervemet, kilátogatok a kis tisztásra, ahol ilyenkor szó szerint
zsong az élet. Könnyed sétának terveztem, de magasra növő csalán sereg, és a
fehér szirmaival a lepkéket mágnesként vonzó seprence között igencsak nehézkes
volt a járás. Hetekkel ezelőtt a fél lábszárig érő növények között könnyedén
szedhettem a lábaimat, melyek mostanra a mellkasomig érnek, és bevallom nem
egyszerű, és kellemes érzés rajtuk áthatolni. A csalánsereg tagjai egytől-egyig
apró tüskékkel vannak felfegyverkezve és szúrják a bőrt, ahol csak érik. De
muszáj volt rajtuk keresztülmennem, ha a célomhoz akartam érni, és oda akartam
érni, mert a seregen túl a tisztás gyönyörű kincsekkel van tele. Égett a bőröm,
de nem adtam fel, tudtam, hogy a piros hólyagok gyorsan el fognak múlni,
viszont amit majd átélhetek, örök emlék marad majd a szívemben. A tisztás másik
oldalán, ott ahová éppen tartottam, szép nagyra nőtt, rózsaszín virágaival egyik
kedvenc növényen álldogált. Ez a virág fontos lakója és üde színfoltja a
tisztásnak, becsületes neve pedig parlagi madármályva. A szép sudár mályva
mögött fekete bodzabokrok sorakoznak, melyeknek kellemes illatú, vaníliaszínű
virágai már mind-mind aláhulltak a talajra, helyüket pedig aprócska zöld bogyók
foglalták. Most még egészen picik, de ahogy telnek a hetek úgy nőnek egyre nagyobbra,
színük pedig mire beérnek fényes feketére fog változni. Akkora olyan sokan
lesznek a tányérokon, hogy alig férnek majd el, szorosan össze kell húzódniuk,
hogy mindenkinek kényelmes helye legyen. Most azonban még igazi kis apróságok,
de a nyár melege, és a nap éltető fénye, hipp-hopp megnöveszti őket. Azonban
itt a tisztáson nem csak a fekete bodzák leltek otthonra, élnek itt
gyalogbodzák is, akik éppen a napokban kezdték meg virágzásukat, a
rovartársadalom nagyon nagy örömére. Az égboltot figyelő, virágokkal telet
tányérjaikon rengetek rovar vendégeskedett. Gyöngyházlepkék, boglárkák,
busalepkék, repültek virágról virága és egy különlegesen szép lepke, amilyennel
ez idáig még nem volt szerencsém találkozni, így a nevét sem tudtam pontosan. A
boglárkák családjába tartozott abban biztos voltam, és abban is, hogy a hátsó
szárnyakon megfigyelhető apró farkacskák miatt valamelyik farkincás boglárka
lehet. De gondoltam magamban, otthon a határozó könyveim egyike felfedi a
titkot, és megtudhatom a becses nevét. Azonban a pontos azonosításhoz szerettem
volna legalább egy szép fotót készíteni, melyen jól kivehető a szárnyainak a
mintázata, amin nem mindennapos mintát viselt. A hátsó szárnyak fonákján jól
láthatóan, egy vékonyka fehér szalagból W betű rajzolódott ki, sejtettem, hogy
ez a W betű a nevében is szerepelni fog, és így is lett. A tisztességes neve,
ennek a hazánkban védelem alatt álló lepkefajnak, W-betűs farkincásboglárka.
Sokáig próbálkoztam, hogy lefotózzam, de nem volt vele könnyű dolgom, hiszen
egy pillanatra sem torpant meg, folyton mozgásban volt, és igencsak magason. A
gyalogbodza szára, olyan szép magasra nőtt mint én, így szinte egy szintben
voltunk egymással. De szerencsémre a tisztás talaján álldogáló vakondtúrások,
melyeket már a hosszú hetek alatt kiszárítottak a nap sugarai, kényelmes kis
magaslatot, mint egy dobogót biztosítottak a számomra. Nekik köszönhetően
sikerül egy pár éles képet készítenem erről a kis eleven boglárkáról. A sűrű
bodza között alig látszódtam ki, de ők nem csíptek vagy szúrtak, így jól
megvoltunk egymás társaságában. A nap közben szabad utat kapott az égbolton, a
felhők lassan tovarobogtak észak felé, a levegő pedig egyre melegebb és fülledtebb lett. Nem is kellett ennél több a rovaroknak, egyre többen kaptak
szárnyra, hirtelen annyian lettek, hogy azt sem tudtam hova kapjam a
tekintetemet. Megjelentek a pókhálós lepkék nyári nemzedékei, a nagy
gyöngyházlepkék, a nagy ökörszemlepkék, majd egy fenséges pillangó is
tiszteletét tette, aki nem más volt, mint a fecskefarkú lepke. A fénynek és a
melegnek köszönhetően csak repültek virágról virágra, és ha meg is pihentek, a
következő pillanatban már újra széttárt szárnyakkal szelték a forró nyári levegőt.
Ekkor újra egy számomra különleges kinézetű bogarat pillantottam meg. Nagysága
elérte a két centimétert, így testének fekete mintás rajzolata szabad szemmel
is jól kivehető volt. Hosszúra nőtt csápja elárulta cincér voltát, de azon
belül, hogy ki lehetett nem tudtam, hisz ez idáig még vele sem sikerült
találkoznom. A határozó könyvemnek hála az ő nevére is hamar fény derül, az ő
személyében a tarkacsápú karcsúcincért tisztelhettem. Akinek egyik kedvenc
fellelhetőségi helye a gyalogbodza, és már ernyős virágzatú növények. Szép
nagyra nőtt példány volt, aki láthatóan nagyon jól érezte magát a lepkék
társaságában. A fűszálak hegyén sáskák kapaszkodtak, a levelek között
katicabogarak hűsöltek, a tücskök pedig csak muzsikáltak szakadatlanul lakásaik
bejárata előtt. Az erdő sűrűjéből időről-időre a kakukk hangja szűrődött ki,
amint nevét ismételgette, és a szél is ébredezni kezdett éjszakai álmából,
egyre erősebben borzolva a fák leveleit, és a tisztáson álló növényeket. Lassan
én is hazafelé indultam, újra átküzdöttem magam a csalánseregen, akiknek ere
egy cseppet sem gyengült, de megérte tűrni a csípésüket, mert ennek a sétának a
végére is kedves emlékekkel és új megfigyelési élményekkel gazdagodtam, a
természetnek hála.
Parlagi madármályva
Tarkacsápú darázscincér
Tarkacsápú darázscincér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése