Ritka vendég az etetőmön

Hamvas küllő

Hamvas küllő

Az én kiskertem kapuja minden élőlény előtt nyitva áll, minden látogatót, aki hozzám betér, szívesen és örömmel fogadok. Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy biztonságban és jól érezzék magukat, valamint, hogy élelembe ne szenvedjenek hiányt.

Ilyenkor télen a hamar beköszöntő esték miatt sajnos kevés időm jut arra, hogy látogatóimat szemmel kövessem. Hiszen, mikorra a munkahelyemről hazaérek, már az erdőt és a kertemet is a sötétség uralja, és az itt élő lakók nagy része ilyenkor már az igazak álmát alussza. Reggelente van egy kis időm készülődés közben, és a hétvégéken, hogy gyönyörködhessek a vendégseregletem tagjaiban. Szabad perceimben figyeltem, hogy kik térnek be hozzám, milyen vendégek tisztelnek meg a jelenlétükkel.
Korán reggel volt, amikor a talajetetőn egy rég nem látott kedves vendégen akadt meg a tekintetem, aki nem más volt, mint az olajzöld tollruhát viselő zöld küllő, legalábbis és annak gondoltam. De ahogy jobban szemügyre vettem őt valami hibádzott, a piros folt a feje tetején, nem ott volt, ahol lennie kellett volna. Gondolkodóba estem, hogy mi lehet, és segítségül hívtam a fényképezőgépemet. Igaz a fények nem a legjobbak voltak, de a pontos azonosításhoz tökéletesen megfeleltek az így készült fotók. A képen közelről szemlélve, vizsgálva hamar fény derült rá, hogy ki is volt a titkos kis látogatóm.

Becsületes neve hamvas küllő, de szürke küllő néven is illetik őt, melyet a kinézetének köszönhet. Nagyságra kisebb, mint a zöld küllő, de messziről nehezen lehet őket megkülönböztetni. Azonban ha közelről sikerül megfigyelnünk, akkor az imént említett piros fejtetőfolt hamar elárulja, hogy melyik fajt sikerült megcsodálnunk. A hamvas küllő hímje, a homlokától egészen a feje teteje közepéig élénkpiros foltot visel, nyaki része és a feje hamuszürke színezetű, ezért is hívják, szürke küllőnek is. Csőrétől kiindulva fekete bajusz sáv díszíti az arcocskáját. Háta és szárnyfedői olajzöld, míg a hasi része zöldesszürke színezetű.

A hamvas küllő erdei madár, fő táplálékát a fák kérgei alatt meghúzódott lárvák, rovarok képezik, de legkedvesebb csemegéje a hangyák, melyeket akár ilyenkor télen is felkutat, és mély almukban fogyasztja el őket. Mivel fő eledelét a hangyák képezik, gyakran tartózkodik a talajon, ahol a bolyok után kutat. 

Ha sikerül őt megfigyelnünk becsüljük meg a pillanatot, mert hazánkban előfordulása jóval kisebb, mint a zöld rokonáé. El sem tudom Nektek mondani mennyire boldog voltam, amikor megláttam, hogy éppen nálam, az én kiskertemben tette tiszteletét. A reggeli látogatását napközben még újabbak követtek, melyeknek hála sikerült róla több fotót és videót is készítenem. Éhes csőre, becsalta őt a kis vendéglőmbe, ahol a legszívesebben a talajetetőre kiszórt ipari tepertő darabkákat csipegeti.

Hamvas küllő