Az idei esztendő tavasza szeszélyes időjárást tartogat az erdők, mezők lakóinak. Egyik nap fagyos, didergően hideg levegő járja át a természet ösvényeit, pár nappal később már-már nyári meleg csalja elő a fák rengetege között megbújó virágokat, majd ismét az éjszakai fagyok dermesztik meg az aprócska, védtelen életeket. Azonban összességében véve a hűvös levegő a gyakori, melyben a természet lakói, a szokottnál később ébredeznek téli álmukból.
Az elmúlt napokban ismét egymást követő hidegfrontok vetettek véget a kellemes tavaszi melegnek. Jéggé fagyott eső, hódara sokasága kopogtatta a száraz avart, majd újra és újra elkezdett szállingózni a hó, decembert idézve, amikor itt lett volna az ideje.
Az erdő fái között szerényen megbújó kis patak medrében semmivel sem törődve boldogan duruzsoltak a víz cseppjei. Halk locsogásukat, jókedvű csacsogás váltotta fel. Partján, ilyenkor tavasszal vadvirágok sokasága kezdi el szirmait bontogatni. Az egyik ilyen, gyönyörű bíbor lila színben pompázó virág az ikrás fogasír. A kedvező feltételeknek hála egészen sokan lelték meg itt biztonságos, rejtett otthonukat. A legtöbb virág még csak bimbóban álldogál, de egy-két bátrabb fogasír már elkezdte szerényen széttárni szirmait.
Ha az időjárás kedvezően alakulna, akkor egy bő hét múlva, ők is tejes szépségükkel tudnak gazdagítani a kis erdei patak partján elterülő virágszőnyeget.
Sajnos azonban az elmúlt napokban ismét fagyokkal tarkítottak voltak éjszakák, fázósak a nappalok, a fák rengetege között pedig jeges levegőt repítő, dühös szél járta át az ösvényeket, nem kedvezve a törékeny virágoknak.
Bízom benne, hogy a melengető napsugarakat tartogató kikelet már nem sokat várat magára, hiszen ezernyi élet várja, hogy testüket erővel töltsék meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése