Meggyvágó tojó
Nem is oly régen számoltam be Nektek a meggyvágók látogatásáról. Még ilyen etetési szezon sem volt, hogy egészen a tavasz első hónapjának a közepéig kellett várnom, hogy az első egyed meggyvágó meglátogasson.
A téli hónapokban rendszeres vendégeim szoktak lenni, azonban az idén másként alakult, de egy a lényeg, hogy most itt vannak a kis kertemben és gyönyörködhetek egészen egyedi megjelenésükben.
A meggyvágókat különlegessé a csőrük teszi, ami igazán szembetűnő, hiszen erőteljes megjelenésű, feltűnően vaskos. Ez a "szerszám" pedig fontos is a számukra, hiszen kedvelt csemegéjüket a meggy magját, kiválóan tudják vele szétroppantani. Miután pedig megroppantották a csonthéjat, könnyedén a finom csemegéhez tudnak férni, a lágy belső részhez.
Csőrük viszont nem csak a táplálkozásban játszik fontos szerepet, hanem az udvarlási időszakban is. A téli hónapokban, a minden feltűnést kerülő színezet, ami halvány barna, hússzínű, tavaszra szépen fokozatosan csillogó ólomkékre változik. A csillogó jelző pedig a szó szoros értelmében igaz. Hiszen amikor a tavaszi Nap melengető sugarai a csőrükhöz érnek, valóban csillagnak, mint a fényesre csiszolt gyémánt, gyönyörű látványt és megjelenést nyújtva. Ez a különleges megjelenés pedig mindkét nemen látogató, mind a hímeken, mind a tojókon.
Az első fotón a tojó tél végi, tavaszi ünnepi megjelenését, míg a másodikon a hím nyugalmi csőrszínét láthatjátok. Mindkettő nagyon szép, de a csillogó ólomkék, ünnepi színezet, még különlegesebbé varázsolja őket.
Meggyvágó hím
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése