Ma reggel, mint általában
minden nap, korábban ébredtem és kedvenc időtöltésemnek szenteltem ez az
ébredező időszakot. Nem sokkal volt elhat óra és a kertemet még derengő
félhomály borította be. Szinte alig lehetett látni az erdő fáit, de az ablakom
alatt lévő akácfára szerelt odúban motozásra lettem figyelmes. Alig volt kivehető, hogy ki lehet az, madár volt
az biztos, de annyira rosszak voltak még a fényviszonyok, hogy vonásai alig
voltak kivehetőek. Ahogy percről percre világosabb lett, a nyílásból kukucskáló
fejecske egyre felismerhetőbbé vált. Fejét kék tollak díszítették, szeménél
pedig egyik legfontosabb ismertető jele, fekete szemsáv volt egyre jobban
kivehető. Hegyes csőre , hol feltűnt, hol pedig eltűnt az odú védelmében. Az
erdő fái közé és a kiskertembe egyre jobban bekúszott a világosság, a fák
hatalmas, csupaszon álló ágaiba a szél időről időre belekapott, majd szépen
lassan csendesedni látszott. A madárka, aki nem más volt, mint a csuszka, egyre
csak kukucskált és érdeklődően nézelődött az odú röpnyílásából, már jó húsz
perce figyeltem őt, mire elérkezettnek látta az időt a kirepülésre, és arra,
hogy megkezdje napját. Pár percig még az odú oldalába kapaszkodva nézelődött,
majd hirtelen mozdulattal tovaszállt az erdő irányába és eltűnt a fák ölelésében.
Én azonban még vártam és tovább figyeltem az odúmat, abban bízva, hogy valaki
még lapul odabenn. Mint tudjuk a csuszkák egész évben a párjukkal maradnak és
a költési időszak végén sem bomlanak fel a kapcsolatok. Ősszel és télen is, ha
megfigyelitek a csuszkák párban járják az erdőt vagy együtt látogatják a
kertünkbe kihelyezett etetőket. Kedves "tvitt-tvitt-tvitt" hangjukkal
pedig egymás között kommunikálnak és folyamatosan tartják a kapcsolatot. Ma
reggel sem hiába bizakodtam, sejtésem beigazolódott, mert pár perccel a hím
kirepülése után feltűnt az odú bejáratában egy másik kis fejecske. Hosszú és
hegyes csőrével, fekete szemsávjával kíváncsian tekingetett kifelé, kedves kis
arcocskájának minden vonása jól kivehető volt, mert addigra teljesen
kivilágosodott a kertem. Jó ideig nézelődött, majd az akácfa törzsére repült. Hosszú
percek teltek el, de ő nem mozdult, mintha a törzsbe gyökerezett volna két
vékonyka lába, csak a fejét forgatta, hol jobbra, hol balra, de elrepülni esze
ágában sem volt. Álmos szemeivel kertemet kémlelte, majd hirtelen az etetőre
szállt és két napraforgómagot csőrébe véve, tovareppent az erdő fái közé. Amint
a csuszka tovaszállt, a kertem is egyre jobban ébredezni kezdett, megjelentek a
szén cinegék, a kékcinegék, a barátcinegék, a mátyások, a fakopáncsok és szépen
sorban nekiláttak a reggelijük elfogyasztásának. A kertem ideális hely a
madarak számára, hiszen ősztől tavaszig élelem, friss víz és biztonságos
éjszakázó helyek várják őket. Tavasztól őszig, pedig az odúkat birtokba vehetik
fiókáik felnevelésére, ezenkívül a friss vízből szomjukat olthatják és fürdésre
is használhatják.
Tavaly ősszel, azaz egy éve
helyeztem ki ezt az odút, melyet a télen el is foglalt egy széncinege, a hideg
téli éjszakákat ennek védelmében töltötte. Tavasszal pedig ebben az odúban
kezdték párjával megépíteni a fészküket, melyben az utódok biztonságban felcseperedtek. Most ősszel ismét a széncinegét láttam több reggelen is, amint
elhagyja az éjszakázó helyét, de már négy napja nem ő hanem egy csuszka pár
vette birtokba az odút. Megtetszett nekik és kisajátították a cinegétől, akinek
más lakhely után kellett néznie. Van a kertemben még ezen kívül 5 odú, bízom
benne, hogy egyik megfelelő lett a számára és nem kellett messzire költöznie.
Már most nagyon kíváncsian és
bizakodva várom a tavaszi költési időszakot, mert ha sejtésem beigazolódik,
akkor aprócska kis csuszkafiókáknak fognak életet adni az újdonsült albérlőim.
Bár így lenne, ha a természet nem szól közbe és biztonságban érzik nálam
magukat, akkor tavaszra a folyton éhes kis csuszkák csipogásától lesz hangos az
odúm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése