Január második napja van, megkezdődött az új esztendő és vele együtt az igazi tél. A hőmérséklet, a csillagfényes éjszakákon nagyon mélyre, ma reggel -14 fokra süllyedt és a nappali órák sem hoztak enyhülést, a -7 fokkal. Igazi fagyos, téli időjárás. Már csak a hó hiányzik, mert az még nem esett, jobban mondva egy két kósza pihe már átfúrta magát az egyre vastagodó felhőkből. Van azonban az országnak olyan része, ahol már pár centiméteres hótakaró borítja a tájat, reménykedem benne, hogy hozzánk is meg fog érkezni.
Ez a kemény, mínuszokkal tarkított időjárás, nagyon nagy próbatétel elé állítja az élőlényeket, de legfőképpen az apró testű, mindössze néhány gramm súlyú madarakat. November elejétől rendszeresen etetem kertem tollas kis vendégeit, de ebben a hideg időszakban létfontosságú számukra a megfelelő mennyiségű táplálék bevitele, melyeket abban a körülbelül 7 - 8 órás világos időszakban kell, hogy magukhoz vegyenek. Mert mire eljön az este és pihenni térnek, az éjszaka folyamán, a napközben bevitt kalóriát éli fel a szervezetük, ha pedig nem jutnak kellő táplálék mennyiséghez és ezzel együtt elegendő kalóriához, akkor akár egyetlen fagyos éjszaka is végzetes lehet a számukra.
A napokban az én keretben is láthatóan megnőtt a forgalom, sokkal több madárfaj teszi tiszteletét. Táplálékot pedig bőséggel helyezek ki nekik, hogy túlélési esélyüket, lehetőségeimhez mérten megnöveljem. Most pár fotóval és egy kis leírással bemutatom nektek a kertemben található eleségeket és a madarakat, melyek a mai napon, vendégeim a finom falatokra.
A Nagy fakopáncsok az etetési szezon kezdetétől minden napos vendégeim, van amikor egyszerre hat példány teszi tiszteletét. Elsősorban az ipari tepertőt kedvelik, de gyakran a napraforgómagot is elfogyasztják, melyet a fa kérgének repedésébe helyezik bele és úgy törik meg.
A Középfakopáncsok is mindennapos vendégeim, de ők csak ketten járnak, egy tojó és egy hím. Ők csak az ipari tepertőt fogyasztják el.
A Szajkók is minden nap meglátogatnak, általában 6-7 egyedet számláló csoportban érkeznek. Ők mindenevők, szívesen fogyasztják az ipari tepertőt, a napraforgómagot, a kölest, a kukoricát, az almát, sőt még a konyhai maradékot is, gondolok itt főtt rizsre, tésztára vagy zöldségekre.
A Feketerigók ugyancsak, minden áldott nap benéznek hozzám. Tojók és hímek vegyesen járnak, és általában mindig nagy csetepatéval hívják fel magukra a figyelmet. Ők is szívesen fogyasztják az ipari tepertőt, amit a talajra is kihelyezek, az almát és az apró magvakat.
A Széncinegék a legnagyobb példányban vannak jelen a kertemben. A napraforgómag mellet szívesen fogyasztják, a dióbelet, az almát, az ipari tepertőt, a natúr vajat, melyet most helyeztem ki ebben a kis piros hálóban, mert kalóriában igen gazdag és tápláló a számukra.
A Kék cinegék is mindennapos vendégeim, elegáns kis megjelenésükkel és csinos kis tollruhájukkal egyből felhívják magukra a figyelmet. Nagy kedvencük a napraforgómag, a dióbél, az alma, az ipari tepertő és a natúr vaj.
A Barátcinegék is nagy számban vannak jelen a kertemben. Talán ők a legbarátságosabbak, miközben az élelmet helyezem ki nekik, ők már a kezem mellett szálldosnak, nagyon kedvelem őket. Nagy kedvencük a napraforgómag, a dióbél, az ipari tepertő és néha néha az almába is bele csípnek.
A Csuszkák is mindennapos vendégeim, két pár jár hozzám vendégségbe, akik, mint tudjuk egész évben összetartanak. Ők elsősorban a napraforgómagot és az ipari tepertőt fogyasztják el.
A Meggyvágók is jelen vannak a kertemben, de csak most a napokban jelentek meg. Egy tojó és egy hím példány, kinek a napraforgómag a nagy kedvence.
Most, hogy hidegebbre fordult az időjárás megjelentek a Csízek is. A hím csinos zöld tollruhája nem maradhat észrevétlen, aprócska termete ellenére sem. Ők csak a kölest és a napraforgómagot csipegetek fel a talajról.
Az vörös kis mellényes Vörösbegy, szintén minden napos vendégem. Az ő nagy kedvence az ipari tepertő, melyet leggyakrabban a talajról csipeget fel.
A mai napon ők voltak jelen a kertemben, és még egy madárka, aki néha elcsen egy egy kis ipari tepertő darabot, de leginkább a fák kérgének a repedését vizsgálja át, rovar csemegék reményében, és ő nem más mint a fakusz. Aprócska madárka, aki folyamatos mozgásban van, de ma sikerült őt lencsevégre kapnom. Most vele búcsúzom Tőletek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése