Egy hete sincsen, hogy kemény mínuszok tomboltak, mely a hét második felétől megismétlődni látszik, a meteorológusok szerint. Ma azonban olyan enyhe volt a levegő, olyan csodásan sütött a nap, hogy szinte megfeledkeztem róla, hogy a tél közepén járunk. Érzésemmel nem voltam egyedül, mert a madarak is dalra fakadtak, egy csapat tengelic, csicsergett a diófám tetején, nem sokra rá, talán tőlük kedvet kapva egy széncinege kezdett neki, a tavaszt köszöntő "hintadalocskájának", melynek " ti-ta ti-ta ti-ta" dallamait szerintem ti is jól ismeritek. Tél végén ettől a csodás kis énektől hangos az erdő, melynek kiegészítője, az ugyancsak jól ismert "nyitnikék" strófák.
A tavasz még messze jár, de bárhogy legyen is, ennek a pár perces kis előadásnak és a szép napsütésnek köszönhetően ma mégis úgy éreztem, mintha megérkezett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése