Csíz tojó
Nagy fakopáncs
Az esztendő első hónapját élhettük át, mely hónap
a tél közepét jelenti. Ilyenkor még olyan távolinak és elérhetetlennek tűnik, a
természet tavaszi ébredezése. Pedig a madarak már érzik, hogy lassan, de
biztosan valami készülődik. Az ő megérzéseik, pedig csalhatatlanok, hisz hosszú
hosszú évtizedek óta, minden évben ők hirdetik nekünk, hogy bizony közeleg a
kikelet.
A hónap első napjaiban, a tél az igazi arcát mutatta meg nekünk. Éjszakánként,
a sötétség leple alatt kemény mínuszok tomboltak, és hiába sütött napközben hét
ágra a nap, a levegőt nem melegítették fel szikrázó sugarai. Igazi tiszta,
hideg téli időben járhattam az erdő, még csendes ösvényeit. A madarak az erdő
helyett a kertemet választották, hiszen a hideg éjszakák előtt, minden falat
élelem szükséges a túlélésükhöz. Nálam pedig mindent meg is találnak ahhoz,
hogy éhes hasuk jól lakhasson.
Ez a hideg időszak azonban csak egy bő hétig
tartott, majd visszatért az enyhe idő, mely dalra csalta a széncinegéket. A
kellemes, napsütéses időben egymást próbálták túlénekelni "hinta"
dalukkal. Jó volt újra hallani a hangokat az erdőn, és innentől kezdve, már nem
a csend kísérte sétáimat, hanem a cinegék kedves éneke.
Január második fele,
meghozta a havazást, és vele együtt ismét fagyosan hidegre fordult az időjárás.
Ebben a bő egy hétben, beköszöntött az igaz hólepellel borított tél, mely
rengeteg élményt tartogatott a számomra. Amint a sötétség vette uralmába a
tájat, a hőmérő higanyszála a -15 fokot is elérte, és nappal sem sokat engedett
fagyos szorításából. Az állatok mind, mind élelem után kutattak, hogy a
következő hideg éjszakát túl tudják élni. A kertembe rengeteg madár tért be
élelemért, a mókusok a dióval és az almával enyhítették éhségüket. Ezekben a
napokban őzekkel és szarvasokkal is többször találkoztam, hiszen a hó és a fagy
nekik is megnehezíti, az amúgy is ínséges életüket. A havas mezőkön még
nehezebben tudnak hozzájutni a napi betevőjükhöz, de muszáj keresniük, mert
éhen nem maradhatnak. A nagy keresésben és kutatásban szinte el is felétkeznek
mindenről. A nyáron szebb életet megélt, mára már elszáradt fű között
dámszarvasok csoportjára lettem figyelmes, mely csoport 5 egyedet számlált, és
csak bikákból állt, nagyon közel voltak hozzám és sokáig észre sem vették
jelenlétemet. Majd az egyik szagot fogott és fejét felém fordította, melyen
hatalmasra nőtt agancsát olyan büszkén viselte, mint a királyok az
aranykoronájukat. A többiek is rám néztek, figyelgettek, majd lassan, komótosan
szedve hatalmas patáikat, eltűntek a szemeim elől, a bokrok ölelésében. A szép
nagy agancsos pedig még mindig csak figyelt, mintha a lábai a földbe
gyökereztek volna. Percek teltek el, amikor lassan ő is jobbnak látta, hogy
kövesse társait a védelmező bokrok sűrűjébe. Ők még csak nem is sejtették, hogy
ezzel a pár perces találkozással, egy életre szóló emlékek maradnak a
szívemben.
Ebben a fogat csikorgató hidegben volt szerencsém idén először
hallani a nagy fakopáncs dobolását. Ez a hang, szinte a megszólalásig hasonlít
a dob pergésére, csak ezt a természetnek és a harkálynak köszönhetjük.
Ezzel territóriumának a határát védi fajtársai előtt, jelezvén számukra, hogy
ez az ő felségterülete és betolakodónak semmi keresnivalója nincsen benne. Ahogy
egyre jobban kifelé lépkedünk majd a télből, úgy fogjuk egyre többször, és
egyre sűrűbben hallani ezt az előadást.
A hideg időszakot, most a hónap végére
egy sokkal enyhébb idő váltotta fel, melyben végérvényesen véget ért az erdő
csendje. A széncinegék "hinta" dala mellett, megfigyelhető a
"nyitnikék" strófái, a csuszkák hangosan füttyögnek, a csízek és a
tengelicek önfeledten csacsogva, a tavasz ígéretét hirdetik a fák legtetején,
és a harkályok is boldogan verik a fák törzsét, hogy az erdő dobpergésüktől
legyen hangos.
Bármilyen időt is hozzon az ajtónkon kopogtató február, a
tavaszt megállítani már nem tudja, esetleg megtántorítani néhány napra, mert a
természet és annak lakói, már pontosan tudják, hogy az utolsó téli hónap már a
tavaszt sejteti, és annak közeledtét.
Dámszarvas bika
Mókus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése