A kikelet hírnökei
Hirtelen
sötétség támadt, a fénylő kék égen sorra, egymást követve szürke
fellegek kezdtek gyülekezni. Az erdő is sötétségbe burkolózott, hiába
álltak lombtalanul a fák, mégis olyan érzése támadt lakóinak, mintha
sűrű lombszőttes terült volna el fejeik felett.
Lassan a nap
legutolsó sugarai is elbújtak a fellegek mögött, és hirtelen szinte
tapintható lett a csend, mintha mindenki lélegzet visszafojtva várta
volna az áldott esőt. Néma volt az erdő, a tisztás lakói elbújva várták a
vihar megérkeztét.
Száraz volt a tél és enyhe, hódunna mindössze
kétszer takarta be az ösvényeket, de akkor sem tartva sokáig. A talaj
szárazon álldogált, porzott lakói nyomában. Elkelt hát a csapadék.
Mindenki szomjasan, tikkadtan várta a frissítő égi áldást, mely még is
érkezett. A szél dühösen szaladt végig a száraz avaron, zizegő csörgése
messzire hallatszott, majd felnyargalt a sudarakba megtornásztatta a fák
ébredező ágacskáit, majd amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozott.
Helyét langyos levegő és csilingelő esőcseppek vették át. Átmosták a
törzseket, a gallyakat a tél porától, a talajon pedig apró tócsákká
sokasodtak. A fák, a bokrok, a sarjadzó fűszálak, az ébredező apró
növények mindegyike szomjasan itt a friss vizet. Felüdülés, boldogság és
örömmel teli kacagás szárnyalt végig az erdőn, mindenki boldog volt, a
csönd elbujt a völgy mélyébe, helyét pedig a madarak fuvolázó éneke, a
rovarok döngicsélése és a fák ágairól lehulló esőcseppek halk muzsikája
töltötte be.
Az öreg fa tövében a hóvirágok arcocskáján is mosoly ült. Hófehér szirmaikon kövér cseppek ringatóztak, és hiba húzták le
fejecskéjüket, ők ezt egyáltalán nem bántak, hiszen a felfrissülést
hozták el nekik.
Mihelyst a szürke fellegek a földre küldték apró
cseppjeiket szedelőzködni kezdtek, és sorra, egymást követve indultak
meg észak felé. Nyomukban az ég újra kéklőn szikrázott, a nap sugarai
pedig meleg érintésükkel fésülték az erdő és a tisztás ösvényeit. A
virágok szirmain, a fák ágain, a bokrok gallyain, a fűszálak hegyein
álldogáló esőcseppek ekkor aprócska, fénylő gyémántokká változtak és
tündöklésük beragyogta a a fák rengetegét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése